Történt pedig, hogy kis hazánkban a 2010-s évre nagy lett a kín, a szenvedés.
Ezért aztán egyre másra jelentek meg a szemetebbnél szemetebb vállalkozók, akik aztán kihalászták a naívabbnál naívabb alkalmazottakat, hogy aztán jól megvezessék őket.
Hősünk is ilyen, meg a vállalkozónk is.
Elég az hozzá, hogy a mi kis alkalmazottunkat nem zavarta, hogy nem vették fel, nem jelentették be, még csak alkalmilag sem, csak úgy "alkalmazták" olyan feketén, mint a doboz.
Dolgozott ő becsülettel, járta az ruhakereskedéseket és szépen, ügyesen rávette őket erre, arra. Beléptette őket ilyen meg olyan "internetes lehetőségbe", meggyőzte őket, hogy ez mekkora üzlet, nem is volt ezzel a részével semmi gond.
Hanem aztán, mikor fogyni kezdett a gaz vállalkozó pénze, akkor nem azzal állt ám elő, hogy "Bocs fiúk nem tudok fizetni", hanem ennél jóval furgangosabbat eszelt ki:
Adott mindenkinek egy reklámeszközt, hogy a szerződést kötött boltokba tegyék ki, reklámozzák vele ezáltal a vállalkozó zseniális termékét. Ennek az előállítási költsége 5000 forint volt. Namármost arra jött rá mi kis vállalkozónk, hogy aki nem tudta kiszereltetni a boltokba a kis reklámeszközt, annak a béréből elevel levonja a darabonkénti 5000 forintot.
Így aztán a hoppon maradt, be nem jelentett naív alkalmazottak csak bambultak maguk elé mikor az utolsó havi bérüket nem kapták meg, viszont gazdagabbak lettek 10-20 teljesen használhatatlan molinóval.
